Már négy hete együtt

Ma szerda. Ma négy  hete született a fiam. Az ijedt érzés, hogy egy igazi gyerek és az enyém elmúlt a hasammal együtt. Ma természetesnek tűnik, hogy van nekem Nimród .Nem is akarom elképzelni, hogy milyen lenne nélküle. Valamelyik nap azt álmodtam, hogy egy asztalontáncolós buliban vagyok és hirtelen eszembe jut, hogy van egy fiam, de nem tudom hol van. Hazafutottam, de nem találtam. Futottam a régi lakáshoz, de ott sem volt. Szinte minden régi albérletemet összefutottam álmomban, aztán megébredtem a sírására. Igen, az is természetes, hogy hajnali ötkor felkelek etetni. Nem is olyan rég az számított természetesnek, ha hajnali ötkor feküdtem le. De nem csak a szoptatás, pelenkázás, öltöztetés vált természetessé,  hanem az is, hogy öt percem van tusolásra, sok mindent fél kézzel is meg lehet csinálni, sokkal többet használom a short cut-okat a számítógépen. Sőt, néha a lábujjaimat használom internetezésre. Igaz, még csak kattintgatni és scrollorni tudok vele, írni még nem, de igyekszem. Amúgy Nimród annyi kg ahány hetes. Ketten összesen 55 kg-osak vagyunk. De nem csak a súlya nőtt. Férfiasodott is, már nem olyan kicsibabás, mint születésekor. Még tokája is van.

~ > ezazteee @ február 10, 2010.